Minden ami szép!
Assisi Szent Ferenc: Áldás, békesség
Uram, tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet,
ahol a gyûlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévely az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.
VÁROSI ISTVÁN fordítása
Móra Ferenc: A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.
WASS ALBERT
Üzenet haza
Üzenem haza, az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása vátlozó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esõnek, hónak, fellegeknek,
És nincs ború örökkévaló.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska járja is le a vetést,
Ha vakond túrja is a göröngyöt,
A világ fölött örök a rend
És nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem az erdõnek, ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada,,
Mert erõsebb a baltánál a fal
És vérzõ csonkról virradó tavaszon
Újra erdõ sarjad gyõzedelmesen.
És mindig lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat már rég fölfalta,
S a sújtó kéz is szent jóvátétel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt ...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlõvé teszik is a földel,
Nemzedékek örségváltásain
Jönnek majd újra boldog építõk,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs õsi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetõt, templomot!
Jön ezer Kõmûves Kelemen,
Ki nem hamuval és emberi vérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kövekbõl új hazát!
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentõl való.
És Istentõl való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
És üzenem régi barátaimnak,
Akik megtagadják ma a nevemet,
Hogy fordul egyet újra a kerék
És én akkor újra barátjuk leszek.
S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk...
S leszünk egy cél és egy akarat.
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak,
Annak akit a fájás ûz, és annak,
Akihez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK!
A tiszták és a békességesek,
Erdõk, hegyek, tavak és emberek!
Jól gondolja meg ki mit cselekszik.
Lyukasztják már fenn az égben a rostát,
És a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmasan az angyalok.
És leszen csillagfordulás megint:
És miként hírdeti a Biblia:
Megméretnek az emberek...
Ki mint vet azonképpen arat.
Mert elfut a víz, csak a kõ marad,
A kõ marad!
Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
VIRÁGTEMETÉS
Kolozsvár, 1927
Annak, aki velem temetett.
ELÕHANG
Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcsébõl, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti.
És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az õ oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homok-szemcsébõl és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
Szentgotthárd, 1926. november 14.
LÁTHATÓ AZ ISTEN
Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
HANGULATOK
ifj. gróf Bethlen Balázsnénak
Halljátok-e? a kékes hegygerincen
felharsant már az õszi hallali.
Ugye, nem tudtok most csapongó szívvel
rügy-pattanó Napkeltét vallani?
Pedig a sárga lomb: az is virág,
és a halálban lappang már az élet,
mely összeomló múlt-romokból éled.
Higyjétek el: csak hangulat az élet.
Higyjétek el: a nyári arculat,
s az õszi fák borongó arculatja,
csak hangulat, és újabb hangulat.
S higyjétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség,
hogy a halál csak újabb fordulat:
mert minden hangulat egy élet,
és minden élet csak egy hangulat.
ÕSZI CSOKOR
Annak, aki velem volt akkor is,
Amikor már mindenki elhagyott.
DAL
Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
AMIKOR MI BÚCSÚZUNK
Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekbõl messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár?
És ugye éreztétek olykor,
hogy a halálnál ez se sokkal enyhébb,
s ennél se sokkal enyhébb a halál?
Wass Albert
A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA
Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége
nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy
segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva
nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden
nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem
ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:
1. *Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden
erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz
mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet
embert és nemzetet egyaránt.*
2. *Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd,
ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e
nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s
elvész nyom nélkül a népek tengerében.*
3. *De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely
megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember,
bármely nyelvet beszéljen is.*
4. *Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és
támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul,
vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s
az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.*
5. *Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni
kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar
vesztesége a te veszteséged is.*
6. *Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek,
melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet
ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra
épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a
sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak,
gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik
alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a
becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.*
7. *Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr
szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság
útjain járnak.*
*Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr
veletek lesz!*
*(1993. május)*
Nőnek lenni...
...Nagyon vigyázz, ne síratassál meg egy nőt ...
Mert Isten számolja a könnyeit !. . .
A nő a férfi bordájából készült.
Nem a lábakból, hogy a földet érje.
Nem a fejből, hogy felsőbb rendű legyen
Hanem belőled ... Hogy egyenlőd legyen !
....A karokból,
hogy védve legyen ...
És a szívből,
hogy szeretve legyen.
Somogyváry Gyula
Hitetlenekhez szólok
Ne féljetek. A tűz még nem aludt el.
Csak hamut szórtak az izzó parázsra.
Ne féljetek! Olcsó, krajcáros hittel
ne gondoljatok temetésre, gyászra.
Ne féljetek, ti elcsüggedt Tamások
és ne nézzetek könnyesen a ködbe!
Hát elhagytak már mind az álmodások
s azt hiszitek, hogy így lesz mindörökre?
Ne féljetek, ti rémült istenadták,
a történet még nincs készen mivélünk!
A torkunk évszázadok fojtogatták
s mi mégis, most is: élünk, mindig élünk!
Ne féljetek! – Nem temetőbe vittek.
Csak börtön ez, mit nékünk sírul szántak.
S van még súlya a bilincses ökölnek
és van szárnya a hörgő Miatyánknak!
Ne féljetek, ti gyötrött, árva lelkek,
nem halt még meg a magyar: csak kifáradt.
Nem állt a szív meg, csak egy percre dermedt,
de már dobog, s a vére újra árad.
Ne gondoljatok temetésre, gyászra
S ne sírjatok, hitetlen gyáva hittel!
Csak hamu szállott az izzó parázsra…
Ne féljetek! A tűz még nem aludt el!
Somogyváry Gyula
Égi magyarok vándorolnak.
( A társtalan ember felkönyökölt véres aléltságából és társait kereste.
De nem talált senkit, csak az ég madarait.
És akkor azokhoz jajdult mély fájdalommal.)
„Hová repültök ujjongó fecskék,
Részeg örömmel, sűrű rajokban?”
- Megyünk, rohanunk Erdélyországba,
A fészkünk vár ott, a fészkünk ott van.
„Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak.”
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad!
„Hová repültök szótlan darvak?
Északi földre hiába szálltok.”
- Visszahúzott az ősi magyar föld,
még ma elérjük este a Vágot.
”Maradjatok, az nem Magyarország,
Rablóknak adtak ott minden rögöt.”
- Dehogy is adták, bús, bolond ember
csak Isten ítél élők fölött!
”Hová repültök gólyák és gémek
a szárnyatok messze kitárva?”
- Magyar szél hátán úszunk sietve
a Tisza mellé az Alibunárra.
”Megálljatok, az nem Magyarország
eltépték tőlünk azt vén gonoszok!”
- Dehogy is tépték bús, bolond ember,
ott fönt az Isten csak mosolyog….-
”Hová repültök dacos keselyűk,
Magyar keselyűk, arra nincs már út!”
- Szállunk, robogunk, lecsapunk Nyugatra,
hogy gőgös Párizs szemét kivájjuk! -
1920 február